…és már látszik a cél.
Legutóbb valahol ott hagytam abba, hogy temérdek dolog van még hátra, amíg elkészül az összes játék. Nos, örömmel jelenthetem, hogy már fény látszik az alagút végén, kezdem utolérni magam és már-már lassan fellélegezhetek. Mégis elkészül minden időre, ami valljuk be egy kisebb csoda lenne.
Már tényleg csak apróságok vannak hátra. Teljesség igénye nélkül: rongylabda és zsákok varrása, pici lakkozás és festés, stb..
Nem minden, már elkészült játékról készítettem fotót az elmúlt napokban, mivel elég macerás ki-be hurcibálni és összeállítani őket. Összeállításról jut eszembe! A fejemben lévő tervekhez képest sokkal könnyebbem sikerült megoldani a nagyobb játékok egyszerű szétszedhetőségét, tekintettel arra, hogy jelenleg csak egy kisebb személyautó áll rendelkezésre a szállításhoz. S mint az közismert, nem mindegyik autóba fér bele egészben egy 90×180-as labirintus…
Naszóval a motyók többsége atomjaira szedhető, pontosabban fogalmazva kisautószállításbiztos! Hogy mennyire lesznek tartósak, az már egy másik kérdés. Remélem azok lesznek, de biztosat röpke 6 nap múlva tudok mondani.
Addig is jöjjön egy kis reklám képanyag:
- Ikrek (kakasdobáló és labirintus)
- Mocsárjárók lenolajozás után…
- Marha nagy lovak vannak errefelé (patkódobó)…
- Johnny még a helyén (patkánypofozó)…
- Diótörö furcsa perspektívából…
- Programtervezet
Még egy dolog. Sajna csirkét nem találtam sehol, így szegény Patkány Johhny veszi át a főszerepet és ráadásul még az előadás címe is megváltozik: Csirkepofozóról Patkánypofozóra…
Ahogy a művelt angol mondaná: C’est la жизнь!